Mi történt, mi történik a Nyugattal?
Az elmúlt 20-30 évben nagyon megváltozott a fehér ember világa. Európában és az Egyesült Államokban is. Az utóbbi, közel 80 évben ez volt a bolygó legstabilabb, legbiztonságosabb, leginkább élhető civilizációja. De ennek vége. Sokan nézzük értetlenül, ami körülöttünk zajlik és keressük a válaszokat, hogy miért indult romlásnak a Nyugat, mi történik velünk és miért. Vannak, akik úgy gondolják, hogy ez a hanyatlás valami természetes, organikus vagy spontán történelmi folyamat, ami a hosszú, felívelő békeidőszak után szükségszerűen következik be.
De nem. Nagyon úgy néz ki, hogy nem ez történik.
Több mint 10 éve futottunk bele a Youtube-on egy érdekes előadásba. A videón egy volt szovjet propagandista, bizonyos Jurij Alekszandrovics Bezmenov (alias Tomas Schuman) 1983-ban arról beszélt los angelesi hallgatóságának, hogy hogyan kell megrendíteni és tönkretenni egy országot. Bezmenov újságíróként éveken át a szovjet Novosztyi hírügynökségnek dolgozott külföldön, aztán 1970-ben emigrált és menedékjogot kért Kanadában. Előadásának címe:
FELFORGATÁS
Állítása szerint a felforgatás a legjobb, leghatékonyabb módja, hogy egy országban egy külső, ellenséges hatalom fegyveres intervenció nélkül vegye át az irányítást. Érdemes végignézni a mindössze 1 órás előadást, itt csak a legfontosabb megállapításokat fogjuk felemlíteni – kedvcsinálónak. (A videó a poszt végén található.)
Bezmenov szerint a felforgatás egy 4 fázisra bontható folyamat, amelynek az a célja, hogy megrendítsék és működésképtelenné tegyék a társadalmat és az államot.
1. Demoralizáció (15-20 év)
Az első fázisban kikezdik és lerombolják a társadalom hagyományos értékeit. A vallást kigúnyolják, a hagyományos morális értékeket relativizálják és nevetségessé teszik. Elmossák a határvonalat jó és rossz, igaz és hamis, helyes és helytelen között. A folyamat azért tart 15-20 évig, mert ennyi idő alatt növekszik fel egy olyan új generáció, amelyiknek már nincs emléke arról, hogy egykor a szabályok egyértelművé tették, mi az, ami hasznos és elfogadható és mi az, ami káros és elfogadhatatlan a társadalom és benne az egyén számára.
A demoralizálás fontos része a közbizalom megrendítése, a hivatalos szervek és intézmények lejáratása. Hogy az emberek bizalmatlanul, ellenségesen viszonyuljanak az állami szervekhez, amelyek helyett senki által nem választott önjelölt „érdekképviseleti” és egyéb szervezetek jelennek meg, amelyek megpróbálják kontrollálni az államot. Maga a média is így viselkedik, anélkül, hogy erre bárki felhatalmazta volna.
A felforgatók nem klasszikus „kémek”. Inkább megfelelően becsatornázott, gyakran közismert emberek, javarészt ún. társutas értelmiségiek: színészek, egyetemi professzorok, újságírók, művészek, cserediákok, diplomaták, akik látszólag teljesen legális tevékenységet űzve dolgoznak a társadalmi összeomlás előidézésén. (Bezmenov maga is újságíróként tevékenykedett.)
2. Destabilizáció (2-5 év)
A második fázisban kiélezik a társadalmon belüli ellentéteket. A legjobban működő társadalomban is vannak problémák, konfliktusok és ezzel kapcsolatos társadalmi mozgások. A felforgatás célja a meglévő ellentétek felnagyítása, eszkalálása és feloldhatatlanná tétele, valamint – ha szükséges – új ellentétek szítása. Hogy a vitákat ne lehessen racionálisan, konstruktív kompromisszumokkal kezelni, hanem állóháborúvá váljanak, ahol az egyik fél a másik számára teljesen elfogadhatatlan vagy teljesíthetetlen feltételekhez köti a megegyezést.
Az alkufolyamatok radikalizálódnak, a közélet polarizálódik. A sztrájkok már nem a munkavállalók jogairól, munkakörülményeiről, bérmegállapodásairól szólnak, hanem a munkáltatókkal és/vagy az állammal szembeni erődemonstrációként működnek, tekintet nélkül arra, hogy a sztrájk a társadalom mely csoportjait érinti még hátrányosan. Igazából minél több embernek okoz kárt egy sztrájk, a felforgatás szempontjából annál jobb, mert ez is újabb ellentéteket szül.
3. Válság (2-6 hónap)
A harmadik fázisban az általános bizalmatlanság és a folyamatos ellenségeskedés következtében leáll a társadalom, az államhatalom és szervezetei összeomlanak. Megszűnik a jogkövetés, az együttműködés, a szerződési fegyelem. Egymást követik a tüntetések, sztrájkok, az erőszakos, akár fegyveres konfliktusok az utcán.
Az emberek létbizonytalansággal néznek szembe és belefáradnak a folyamatos konfliktusokba. Életüket és családjukat féltve megmentőre, „messiásra” van szükségük. Egy erős emberre, aki végre rendet tesz a káoszban. És a messiás természetesen meg is jelenik, hatalmat követel magának és rendet ígér. A kétségbeesett emberek pedig mögé állnak.
4. “Normalizálás”
A negyedik fázisban a messiás személy vagy csoport megragadja a hatalmat és megkezdi a kaotikus viszonyok felszámolását. A folyamat a destabilizáció ellentéte. Akik korábban eszkalálták az ellentéteket, most arról beszélnek, hogy a rend és béke érdekében mindenki tanúsítson kompromisszumkészséget és lépjen túl a sérelmein. Aki nem hajlandó erre, aki tovább akar balhézni, azt elhallgattatják.
Ez az a fázis, amikor a felforgatás szervezői és irányítói leszámolnak a hasznos idióta forradalmárokkal, anarchistákkal, világjobbító aktivistákkal, akik gyakran örökre eltűnnek, mert már nincs szükség rájuk. Végül egy kívülről küldött, külső érdekeket érvényesítő bábkormány kezébe kerül a hatalom és ezzel a felforgatás elérte a célját.
Dióhéjban ez a folyamat, amiről Bezmenov több mint 40 éve beszélt. És ha végiggondoljuk a nyugati világ elmúlt 20-25 évét akkor aggasztóan sok dologra ismerhetünk rá. Nem véletlen, hogy Bezmenov előadását szerte a világon újra felfedezték és az elmúlt 5 évben rengeteg helyen osztják meg és idézik.
Mi itt Európában a demoralizáláson már túlvagyunk. A destabilizációnak is a vége felé járunk. Az ukrán-orosz háború, amibe a nyugati, liberális mainstream megpróbálja beletolni Európát, már maga a válság lenne, ha sikerülne nekik. S hogy mi lenne a „normalizálás”? Egy olyan – harmadik világháború utáni – Európa, ahol többé nincsenek szuverén államok. Más kérdés, hogy az sem normális, aki azt hiszi, hogy egy oroszok ellen vívott újabb világháború után még lenne bármiféle Európa…
Jurij Bezmenov előadását magyar felirattal itt lehet megtekinteni:
Itt pedig egy interjú 1984-ből, ahol Bezmenov további részletekkel és történelmi példákkal szolgált a felforgatás technikájáról. Ez utóbbi angol nyelvű video sajnos nem feliratozott.